Blumenautól északra megalapították Lamač falut. Alapítója 1506-ban Ján (Skerlič?) Volt. A falu csak a harmincas évektől dokumentálható, amikor a horvát gyarmatosítók beáramlása fokozódott. Először 1547-ben említik Krabatendorff (horvát falu) néven, bár a német dokumentumokban Blumenau néven említik. Az első szláv változat 1549-ben jelenik meg lámaként. A gyarmatosítóknak nem volt könnyű dolguk, mert a régió erdős volt, ezért megbocsátották nekik az adókat. De 1548-ban Pozsony városa, amelyhez Lamač tartozott, 12 aranyat követelt és polgármestert is kinevezett. Lamačnak akkor 46 háza volt, 1556-nak 54, 1580-nak már 80 háza volt. 1561-ben Lamačot tűz sújtotta. A vendéglátóhely létesítése, ahol a lamačiak ihatnak saját bort, némi kártérítést hozott. Azóta azonban szinte minden generáció túlélt legalább egy keserű időszakot. A következő években a kárt törökellenes csapatok okozták, amelyek 1624-ben kifosztották Lamačot.
Az állandó katasztrófák miatt Lamač elesett. Nem tudott lelkipásztort vagy tanítót fenntartani, ezért az 1634-1752-es években Lamač Záhorská Bystrica egyik fióktelepe volt. 1679-ben pestisjárvány terjedt el. Egy évvel később felszentelték a kápolnát a Szent. Rosalie, aki a pestis ellen véd. Ezután a Rákoczi-felkelés során Lamačot négyszer zsákmányolták (1703-1711). Már csak 39 család élt Lamačban, amelynek számát 1714-ben újabb pestis hígította. A falu fokozatosan növekedett, 1752-ben függetlenné vált, 1755-ben újabb tűz sújtotta. Ennek ellenére az 1768-ból származó telekkönyv 124 családot sorol fel 620 fővel. A 19. század eleje ismét a nyugtalanság, a háború és a szenvedés pecsétjét viseli. Szenteste előestéjén Rosalie 1831-ben jelent meg kolerában. Ennek ellenére 1837-ben 919 lakos él Lamačban, 1846-ban vasutat építettek, de a munkások között tífusz tört ki, és elnyelte a falut is. Az 1848-as év megszüntette a jobbágyságot, így a falu megszűnt jobbágyfalu lenni Pozsonyban.